Az anya és a magzat

A legboldogabb anyák szülik a legegészségesebb gyerekeket. A fogantatás és a születés között minket ért stresszek meghatározzák a jelenben:

egészségi állapotunk

társkapcsolatunk

anyagi helyzetünk

A magzat pontosan átéli mindazt, ami az édesanyjával történik a terhesség kilenc hónapja alatt. Az anya stressz-hormonjai az ő vérkeringésébe is bekerülnek, de ennél többről van szó: a baba nagyon jól hallja, „tudja”, ha tetszik „pszi –szűrőin érzékeli” ami odakint történik, és ami meglepő: érti is, mivel teljességgel az anya lelkiállapotára van hangolódva. Például ha az anya megijed, a magzat is összerándul. Ezek a nagyon korai emlékek képezik a „diákat”, az életfilmünk első kockáit. A születés után következő életszakaszban ismét érhetnek bennünket a magzatihoz hasonló helyzetek. Minden új kihívás (például új munkahely) hasonlít egy új megszületéshez, minden folyamat a méhen belüli fejlődéshez, vagyis úgy fogunk hozzáállni ezekhez a helyzetekhez, ahogyan magzatkorunkban „megtanultuk”: rendszerint félelemmel, pánikkal, behúzódással, dühhel. Ilyenkor „fényt kap” a régi diakép-emlék, és agyunk újra levetíti a régi történés érzelmi hatását. Ez mintegy rávetítődik a jelen élethelyzetre, befolyásolja azt. A felnőtt ember pedig értetlenül áll, és nem tudja, vajon miért okoz benne olyan görcsös félelmet mondjuk egy költözés vagy egy párkapcsolat. A hagyományos pszichológia is csak a születésig keresi a traumatikus emlékeket, az ezotéria pedig az előző életekben. A diapozitív metódus a kettő közötti szakasszal, a korábban elhanyagolt méhen belüli idővel foglalkozik.

elözö: Mit jelent a Diapozitív
következö: Kezelés menete